Mint minden évben idén is a madéfalvi temetőt több százan látogatták, és emlékeztek szeretteikre. Délután 3 órakor szentmisét mutattak be az elhunytakért, majd az új sírok megáldására került sor.

Az esti órákban a szokásokhoz híven gyertyafény világította meg a SICULICIDIUM emlékművet és a templomkertben levő hősök sírját. A község lakói a szabadságért életüket áldozó vértanúkért is meggyújtották az emlékezés gyertyáját.

Ezek a gyászos ünnepek figyelmeztetnek bennünket, és arra is rávezethetnek, hogy az élet "túléli" a halált. Ha életünk nem más, mint az örökkévaló, teremtő és Megváltó Isten életében való részesedés, akkor Isten a mi személyiségünket is örökkévalóvá teszi, és ezen még a halál sem foghat ki. Lehet, hogy a halál pillanatában úgy érezzük, egy kicsit elengedte a kezünket, de odaát újra megfogja. Szent Pál apostol szinte vakmerő bizalommal állítja: "számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség" (Fil 1,21). Ahogy a gyertya sem ég el, nem fogy, világít hiába, hisz a körülötte élőknek fényt és meleget áraszt, életünknek is erről kellene tanúskodnia: szeretetből, szeretettel másokért élni.