


Napjainkban divattá vált az ,,extrém sport” kifejezés, és ezt a szóösszetételt ráhúzzuk minden olyan sportágra, melyet kevésbé vagy egyáltalán nem ismerünk. Így van ez a kutyaszánozással is. A sportág hivatalosan nincs elismerve Romániában, mert 200 csapat létezését kérik e tevékenység sportággá való kikiáltásához, ez maga után vonja, hogy kutyaszán verseny és hajtók csapatainak fenntartását nem lehet állami pénzalapból támogatni. Mindezek ellenére Románia szinten 25 csapat van, akik kettős, négyes és hat kutyás csapatokkal versenyeznek Hargita megyén belül megszervezett versenyeken. Ilyen verseny volt az idén megszervezett II. Gyilkostó Kupa, mely a tó körül és a 40 cm vastag Gyilkostó jegén volt megtartva. A havas táj szépsége lenyűgözte a látogatókat, és a versenyző kutyafogatok jelenléte életet vitt a hideg télbe.

A pálya hossza 5,2 km volt, ezen a kétkutyás fogatok egy kört, míg a nagyobb fogatok két kört kellett megtegyenek. A négyes csapattal való részvételem eredményeképpen kategorián belül a második helyezést értem el, a Tusnád Kupa elnevezésű versenyen pedig, melynek helyszine Tusnádfürdő volt, ötödik helyen végeztem, a futamon ugyanis első nap 3 km megtétele után kb. 80 cm hóba taposott nyomon megrándult a vezérkutyám lába és kénytelen voltam az ő 20 kg-ját is a szánon a társaival továbbhúzatni még 5 km-en át 250 m-es szint különbséggel. Másnap, sajnos, csak három kutyával állhattam rajthoz, de a nehézségek ellenére az ötödik helyen végeztem. A FOR FUN bajnokságon pontozásos helyezéssel Madéfalvát a második helyen képviseltem.
A sportág nagyon kevés számú művelésének a titka nem a természet esetleg a kutyák vagy a sport szeretetének hiánya az okozója, hanem az anyagiak hiánya. Szemléltetés képpen leirom a sportágba való beolvadásomat. 2003- tól van Szibériai Husky-m, 2006-ban vásároltam az első szánat és hámokat, 2008-ban kezdtem versenyezni, legjobb eredményem második helyezés volt, 2009-ben öt versenyből mindig harmadik voltam négykutyás fogattal, az országos versenyen is a harmadik helyezést értem el a csapatommal, 2010-ben hatos fogattal harmadik helyezés a legjobb eredményem, 2011-ben részt vettem a világbajnokságon a For Fun egyesület szervezésében Szlovákia Doval városába - a kiutazásomat Madéfalva Önkormányzat támogatta. A hazai versenyeknek nincs nagy anyagi tétje, a fődij a kupán és elismerő okleveleken kívül egy-egy 10-15 kg zsák kutyatáp, esetleg szponzorok által felajálott ajándékok . Az anyagiak szűkében a “csináld magad” házipraktikák léptek életbe. Eszerint már rég fel kellett volna adjam a versenyzés gondolatát is, szerencsémre édesanyám hámokat varrt, nagytatám, nagybátyám a meghibásodott alkotóelemeket kicserélték, megjavították. Segédhajtó nélkül gyakorlati lehetetlenség főként versenyen befogni, felzárkózni a start vonalhoz és zökkenőmentesen visszaérni a kikötő helyszínre, igy a segédhajtó szerepébe a feleségem volt. Szán pótlásába László Imrének tartozok kösszönettel, aki egy éjszaka alatt a műhelyében segített megépíteni egy új szánat, és Ferencz Lajosnak, aki a szárazedzéshez elengedhetetlen háromkerekű edzőkocsimat ötletesen megtervezte és meg is építette, az állatorvosoknak, kik sokat segitenek. Megköszönném azoknak a személyeknek a támogatását, akik a fenntartásban segítettek, a szomszédaimnak a türelmet, akik elviselik a zajos társaságot.
A szának értéke típustól függően 350-1500 euróig terjed, a kutyákat összefogó kötélzet ára 20 eurótól kezdődik, egy hám, amit már egy hajtás után is lehet, hogy le kell cserélni 13 euró, egy hókampó 50 euró, és ez mind az alapkövetelmény a versenyen való részvételhez.
Itt még kemény anyagi követelménnyel jár egy jó kutya kitenyésztése vagy megvásárlása, hihetetlennek hangzik, de egy jó kutya ára 700-1000 euróig terjed, ezért van az, hogy az általunk tenyésztgetett kutyáinkból probáljuk megtalálni a jobbakat, és kevés eséllyel vagy nagy befektetéssel lehet külföldi versenyeken jól szerepelni. A felkészülést és az erre szánt időt külön említeném, hiszen az esetek nagy százalékában este és éjszaka tudok időt fordítani az edzésre. Sok tanitás, edzés, jó táplálás szükséges a versenyre való felkészüléshez, és még mindig fennáll a lehetősége, hogy az egész évben gondosan felkészített kutyánk megsérül, versenyképtelenné válik, és kezdeni kell mindent a legelejéről.
A látszat ellenére a kutyaszánozás egy csapatmunka és elhivatottság, már rég nem hobbi, de nem is megélhetési lehetőség. Akinél hiányzik az ösztön, az elhivatottság e sportág iránt, ott a kezdeti száguldás lelassul és kudarcba fullad.
Bővebben képek, események megtalálhatóak a http://forfunsleddog internetes oldalon.
Kósa Ernő, hajtó (musher)








