Csíkszeredától északra, a Madéfalvi Hargita lábánál fekszik. A település a "csíki Szent Bertalan-éj" - a SICULICIDIUM vagy a madéfalvi veszedelem színhelye volt.

Mária Terézia, Magyarország királynõje 1763-ban egy új határvédelmi rendszer megteremtését tûzte ki célul, mellyel a keleti határok védelmét szerette volna újjászervezni, valamint az új székely haderõt akarta felhasználni a nyugaton folyó harcokban. Az itt élõ emberek ellenezték az új határõrség bevezetését, mert ezzel a katonáskodó székelyeket megfosztották volna addigi jogaiktól és kiváltságaiktól. A madéfalvi székelyek 1763 karácsonyán gyûlést tartottak, hogy tiltakozzanak szabadságjogaik elvesztése és a külföldi katonai szolgálat ellen.
1764. január 7-ének hajnalán 1350 osztrák katona körülvette a falut, ágyúval tüzet nyitottak rá, majd megtámadták a védtelen lakosságot és kegyetlen vérfürdõt rendeztek.
A madéfalvi veszedelem után székelyek ezrei vándoroltak ki Moldvába. A hagyományok szerint ezek a menekültek alapították a bukovinai öt székely falut is (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva).

A Habsburg-elnyomás ellen tiltakozó székelység mártírjainak közös sírhelyén, a Vészhalmon, ma az 1899-ben közadakozásból felépített emlékmû áll.