HU | RO | EN
augusztus 20, 2017, vasárnap
Ma István napja van
augusztus 20, 2017, vasárnap
Ma István napja van
1 EUR = 4.5883 RON | 1 USD = 3.9066 RON | 100 HUF = 1.5110 RON
1 EUR = 4.5883 RON | 1 USD = 3.9066 RON | 100 HUF = 1.5110 RON

Képgaléria


Eseménynaptár

Siculicidium

Madéfalvi veszedelem

"Vannak, kik hóba fúrják fejüket, hogy ne halljanak, ne lássanak többet semmit ebből a nyomorult világból" (Nyírő József: Madéfalvi veszedelem)

Előzmények

A hadi szolgálat a székelységtől óriási erőfeszítéseket követelt, viszont a határőrségért cserében bizonyos kiváltságok jártak. A magyar királyok nem terjesztették ki a birtokadományozási jogot a székelyekre, így a feudalizmus itt jóval később jelenik meg. Érvényben maradtak a régi jogszokások, amelyek a rendtartó székely falu stabilitását biztosították. A katonáskodásért adómentességet is élveztek Székelyföld lakói. A kiváltságok közé tartozott az is, hogy idegen hadak nem tartózkodhattak a vidéken, s a családokat szabad sóhasználat illette.
Az általános hadkötelezettség azt jelentette, hogy a katonacsaládok férfi tagjai szinte már gyerekkoruktól, akár 15 éves kortól is kötelesek voltak katonáskodni egésszen addig, amíg alkalmatlanná nem váltak. Rendszerint egy családból egy katona vonult be, de ha a háborúskodás hosszú ideig elhúzódott, akkor az állományt az otthon maradottakkal cserélték. a katonáskodás terheit a székely családok viselték, ők gondoskodtak a ruházatról, fegyverzetről s a lovakról is. Ez igencsak költséges befektetés volt annak idején, ezért csak a megfelelő anyagi helyzetben lévő családok tudták e terhet vállalni.
1762-től a székelyek nehezményezték Mária Terézia új rendeleteit. Tiltakoztak a külföldi szolgálat maitt, sérelmezték a német vezetést, és azt, hogy katonai szolgálatuk fejében nem nyerhették vissza régi szabadságjogaikat. 1763 karácsonyán a madéfalvi férfiak kivonultak kivonultak a szépvízi Pálos és Szalonka erdejébe, hogy tiltakozzanak a székely szabadságjogok semmibevétele ellen. 1764 január 5-én megérkeztek a háromszékiek képviselői is, hogy kérelmüket a sorozóbizottság elé terjesszék. aa mintegy kétezer főnyi székely Madéfalván keresett szállást. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvből kiderült, hogy azért mentek Madéfalvára, mert itt volt elegendő széna a lovaknak: "úgy találták fel, hogy Madéfalvára menyjenek, mivel a falunak szénája is volt és ottan az egy faluban mind elférünk."(Imreh 1994. 154.). Olti Mátyás hívta be a faluba az erdőről összegyűlt székelyeket. Lóháton vagy gyalog katonás menetbe vonultak be a faluba. A Taplocán székelő osztrák bizottság megijedt az összegyűlt tömegtől, ezért január 6-án elrendelte, hogy a madéfalviak egy óránál tovább senki idegent nem tarthatnak a házuknál. A háromszékieket azonnali távozásra szólította fel. A székelyek Vízkereszt ünnepére hivatkozva másnapg haladékot kértek, amikor is a kérésükkel akartak a bizottság elé járulni. A bizottság elhatározta, hogy fegyverrel bírják jobb belátásra a székelyeket. A vérengzést Caratto ezredes sürgette, de az értelmi szerzője Siskovich altábornagy volt, aki a korabeli feljegyzések szerint többször említette: a székely népen, hogy egységes maradjon, egy évszázadban legalább egyszer eret kell vágni. Lázár János is támogatta az erőszakos megtorlást.
 

  A székelység történetének tragikus eseménye tette Madéfalva nevét ismertté, nemcsak Székelyföldön, hanem az egész magyarság körében. Az ártatlanul legyilkolt áldozatok sírja előtt nemzedékek óta kegyelettel emlékezünk meg azokról a csíki, kászoni és háromszéki székelyekről, akik azért gyűltek össze Madéfalván, hogy tárgyaljanak a határőrséget szervező bizottság képviselőivel. Nem harcolni akartak a felvonultatott katonasággal, hanem kifejezni azon elhatározásukat, hogy inkább adót fizetnek, mintsem a központi hatalom által megszabott feltételek között beálljanak a császári hadseregbe.
1764. január 7-én hajnalban mintegy 1300 katona vette körül Madéfalvát. Hajnali három órakor megszólaltak az ágyúk és elkezdődött a vérengzés. A menekülők pánikba estek, fegyveres ellenállásra senki sem gondolt. A falu az ágyútűztől kigyulladt, a lezárt utak miatt szinte lehetetlen volt a menekülés. Voltak, akik a befagyott Olton át próbálták menteni életüket, de a jég beszakadt és a folyóba fulladtak. A Madéfalván talált háromszékiekkel különös kegyetlenséggel jártak el. A mészárlás befejezése után a feldúlt falu a katonaság szabad prédájává vált. "A holtakat, kiknek számát gondosan eltitkolták, Madéfalván kívül egy magas kereszttel  megjelölt domb alá temették. Mintegy száz sebesült foglyot a szeredai várba küldtek" - áll Michael Conrad von Heidendorf korabeli feljegyzéseiben. A székelyek nem védekeztek, az osztrák katonák közül senki nem sebesült meg.
E véres epizód a "madéfalvi veszedelem" néven került a köztudatba s már akkor megszületett rá az elnevezés is: SICULICIDIUM, azaz a székelyek lemészárlása.
A halottak számát nehéz megállapítani. Losteiner Leonárd történész 183 áldozatról számol be. Balló István 500 halottról és 1000-nél több sebesültről ír. A császári jelentés szerint 40 háromszéki veszítette életét a vérengzés során. az elesett csíkiak között 2 göröcsfalvi, 2 karcfalvi, 1 vacsárcsi, 4 szentmihályi, 17 szépvízi, 13 taplocai, 19 menasági és 35 madéfalvi volt. Sokan haltak bele sebeikbe.
A vérengzést túlélő férfiakat, akik nem menekültek el, fogságba vetették. A tanúkihallgatások januártól egészen szeptemberig elhúzódtak

Eseménynaptár

Időjárás

25.88 ℃

Mozaik - Madéfalva község lapja

Videógaléria


Facebook